Neo @ Zold Pardon
Azon gondolkodtam, hogy volt-e már számomra olyan ZPs idénynyitó, amin nem a NEO lépett fel. Azt hiszem, még nem. A NEO egy biztos pont, egy mindig kellemes buli lehetősége, amit ritkán hagyok kihasználatlanul. A mindig is sokat koncertező együttes zenei világa sokat változott az évek során, de a dögös, táncos íz és az energiákat felszabadító közösségi hangulat megmaradt az évek során. Úgy láttam, ezt nemcsak én gondoltam így, hiszen a hűvöskés, áprilisi idő ellenére telt ház volt a népszerű szórakozóhelyen.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az együttes immáron több mint 1 éve folyamatosan turnézik: a Kontroll című lemezt bemutató turnéból lassacskán egy lemezbemutató (?) turné lett: a setlist csaknem fele vadonatúj számokból áll. Az együttes profin, talán kissé túl profin is vezényelte le a bulit, bár a koncert utáni eszmecserékből kiderült, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, miszerint az együttes fáradtnak tűnt. A főleg tini-lányokból álló közönség azonban nagyon hamar beindult a zenére, valamint Peti bizonyára őrjítő mozdulataira, így amikor hátranéztem ("természetesen" az első sorban álltam), szinte mindig egy őrjöngő, egy emberként ugráló embermasszát láttam. A közönség tehát hálás volt, élvezte a koncertet, és azt hiszem, ennél több nem is kell.
Említettem a NEO zenei váltását: az együttes - leszámítva a Depeche Mode hangzású elődöt, a Populärt - a Chemical Brothers hangzású big-beatből indult, majd különböző elektro-vargabetűk után egyértelműen a dallamosabb irányba mozdult el. Moldvai Márk kiválásával ez a popos, dallamos hangzás lett a NEO védjegye a korábbi zúzós, vagy éppen DM/Recoil hangulatú, borongós szerzeményekkel szemben. Az új számok mindegyike jól énekelhető, versszak - refrén - versszak - refrén - bridge - refrén felépítésű dal, amellyel meggyőződésem, hogy még szélesebb néprétegek felé fognak tudni nyitni.
A koncert fél 9 után kezdődött, a Kontroll című lemez nagy slágerével, az It's Over Now című dallal. Az ugrálós, múltat idéző big-beates hangulatú dal talán kicsit túl erős is kezdésnek (tavaly egy ideig ez volt a zárószám), mindenesetre a közönség inkább a második számra, a 2002es Lo-Tech Man Hi-Tech World album nyitószámára, az Explode Your World-re mozdult meg. Hatalmas energiák, boldogan táncoló tömeg - igazi NEO közönségszám! A Kontroll következett, amely meglepően népszerű a fiatalok körében a Massive Attackes hangulatával. A dal finomságai azonban inkább a stúdiófelvételen, illetve a ragyogó Kontroll/It's Over Now kislemezen hallatszanak. Egy vadonatúj szám következett, a World More Real. Fülbemászó dallam, popos alapok; egy nem különösebben bonyolult dal, de kedves, táncolható - úgy tűnik, valami ilyesmi lesz a legújabb NEO lemez. Talán az együttes legjobb dala következik, a Diskhead, természetesen az elmaradhatatlan Yazoora hajazó verzióban. Eddig azt hittem, hogy ezt a dalt csak én szeretem, de most hatalmas tombolás volt körülöttem. Enikő és Péter is itt aktivizálták magukat először igazán. Egy újabb "új szám" következett, a Floating Forever, ami bizonyára rajta lesz az új albumon, noha már tavaly kora nyár óta játsszák koncerten. A dal már most nagy közönség kedvenc, akár még kislemez is lehetne belőle valamikor. Jól megérdemelt pihenőnk következik, a Wanderson, ami a másik nagy kedvencem. Ez a dal a Kontrollon található Barangolás, új effektekkel és remek szövegel megspékelve (megtalálható a Kontroll/It's Over Now maxin). Sejtelmes, Recoilos hangulat, a kedvencem... A Supermodel Planet következik, ami nem a legkedvesebb dalom az együttestől, főleg a túl sokszor ismétlődő refrén miatt. Ez is egyébként egy Kontroll-származék; a Metró című alkotás alapjaira készült. Nagy kedvencem jön, a Nutman, ami a Kontroll Bonus DVDn kapott helyet (a filmben is felhangzik pár másodperce a pszichológusos jelenetnél). A countrys, gitáros hangulatú dal remek hangulatot varázsol. Újra egy vadonatúj szám következik, az Eyetooth, amelyet egy rajzfilmhez írtak Enikőék. A kedves hangzást ezúttal némi sejtelmes hangulattal keverték össze, amelyből egy nagyon ígéretes alkotás kerekedett. Mindenképpen az új album egyik ütőkártyája lehet ez a szám! A nagy közönség kedvenc, a Scorn Me következett, amely először talált utat hozzám, most viszont olyannyira, hogy a koncert csúcspontját jelentette számomra. A jól ismert "lovaglós" alapütem szájharmonikával színesítve már amúgy is figyelemre méltó, ám a ragyogó refrén szinte elviszi a figyelmünket minden másról. Peti kiáll a közönség elé, körbemutogat éneklés közben - nagy pillanatok! A sok új szám után egy régi klasszikus következett, az első album közönségslágere, az It Takes No Weed. Itt a tini-lányok kicsit leálltak és az "öreg" NEO rajongók kerültek előtérbe - hatalmas tombolást csaptunk! A bájosan poppy új számok között azért jó hallani egy ilyen régi, pörgős "zúzdát"... A főprogram újra egy vadonatúj számmal zárult, az Over Space And Time Again első hallásra a World More Real-re emlékeztetett. Rövid szünet után jött a ráadás, az új kislemezzel, a Record Straight-tel. A közönség kedvenc szám mindenképpen jó választás új kislemeznek, igaz a koncertre járók már több, mint 1 éve ismerik. A koncert az 1999es nagy slágerrel, az Aiiaiiyo-val zárult - a NEO rajongók mindenfajta fanyalgása ellenére a legnagyobb ugrálás és az egyik legjobb hangulat érdekes módon mindig erre a dalra alakul ki. Sajnos idő szűkében lemaradt az együttes egyik legnagyobb slágere, az Everybody Come On, amely az elmúlt években talán az elsőszámú kedvenccé nőtte ki magát. Így is azzal az érzéssel indultunk haza, hogy a NEO még mindig egy biztos átlagot hozó koncertbanda, aki vonzza a fiatalokat - most már csak egy új lemez kellene, ahol maradéktalanul tudjuk élvezni az új dalokat.