VOLT Fesztivál Szombat - Client Special
Mint ahogy a DVD kritikámból is láthattátok, nagyon vártam már Sopront. Át akartam érezni újra azt a tipikus VOLT-feelinget, amely annyi visszajáró vendéget szerez évről évre. Különböző elfoglaltságaim miatt (itt leginkább a zseniális Garbage-koncertre gondolok) csak pénteken mentünk le barátnőmmel és a főszerkesztővel. Előtte a lázas készülődés óráiban igyekeztünk nem odafigyelni a meteorológusok vészjósló figyelmeztetéseire, miszerint hétvégén cefet egy idő lesz. "Olyan nincs, kibírjuk, végül is ez a rock'n'roll" mondogattuk magunkat is megnyugtatva. Végül is tényleg kibírtuk...
Folytatás
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az első programunk a NEO lett volna, akik utólag kerültek előre a programban. Nos, az özönvízszerű esőzés keresztülhúzta a számításainkat, az együttest szállító busz ugyanis lerobbant, így a NEO késve érkezett a Fesztiválra, és már nem engedték őket fellépni. Ezt jókora késéssel bírták bejelenteni a szervezők, mi szóltunk oda néhány rajongónak, hogy "no neo". Ejnye. Ez a koncert egyébként a icafé sátorban lett volna, ami úgyis a bögyünkben volt, hiszen a bejáratnál személyit kértek tőlünk ... - sokkoló érzés, főleg, hogy odabent jónéhány éppen középiskolát kezdő lány tartott "ki a trendykúlabb" név alatt futó jelmezversenyt. Az első VOLT-koncertünk így nem a NEO, hanem a Kutya Vacsorája lett (pörgős, feszes koncert volt, kihagyták az összes lassú számot), majd visszamásztunk (szó szoros értelmében, kicsit sár volt) a caféba Somára. A magát Mamagésának nevező énekesnő "Hello sár, hello dagonya" köszönéssel lépett színpadra, majd a földre ültette közönségét és egy igazán kellemes hangulatú koncertet vezényelt le. Volt itt jazz, swing és minden, amit kellemes hallgatni. Soma után visszamentünk a szállásunkhoz (iszonyat hideg volt, minden nálunk lévő cuccunkat magunkra aggattuk), majd igyekeztünk vissza Stereo MC's-re (előtte kitűnő szilvapálinkával csaltunk mosolyt kissé addigra már morózus arcunkra). Stereo MC's ragyogó hangulatú bulit kerekített a térdig érő sárban (csoda hogy a két nap alatt egyszer sem hagytuk el a cipőnket). A közönség jól érezte magát, sajnos viszont nem nagyon kapcsolt az angol nyelvű konferanszokra, így néha maradt az számunkra eléggé kínos, tagolt "Put - your - hands - in - the - air!" kiáltás a színpadról. Stereo MC's után előrementünk Ákosra, aki talán az általam eddig látott leggyengébb koncertjét prezentálta. Kiszámítható dalok, megoldások, konferanszok - és a végén egy újabb felhőszakadás. Mivel Ákos többször is "ugyan már, ez az eső semmi" kiszólással bíztatta maradásra a tömeget, ezért a ráadásoknál - sokadmagunkkal - szépen eljöttünk. Kimaradt tehát az Anima, amit majd valamelyik ZPs koncerten csekkolok le, valamint Roni Size, amit azért sajnálok.
Másnap valamivel emberibb időben folytatódtak az események, ezt úgy kell képzelni, hogy már néha 20 fog is volt, és az eső nem esett annyira (sőt, legyünk igazságosak, délutánra egész tűrhető időnk lett). Sopronban élő kedves ismerőseink meghívtak minket egy derekas ebédre, majd némi pihenés után indultunk vissza a Fesztiválra, ahol már vártak minket a barátaink a Perfect Name koncerten. Évek óta nagy rajongója vagyok a szomorkás, intellektuális rockzenét játszó együttesnek, és annak ellenére elkísérem őket az ország legtávolabbi sarkaira, hogy nem mondhatók igazán ütős koncertzenekarnak. Ezúttal a balszerencse is üldözte őket, hiszen jóval korábban be kellett fejezniük az igen figyelemreméltó, új albumukra koncentráló programjukat. A 6 év után most megjelent vadonatúj CDt azonnal megvettem a VOLT Shopban, és hamarosan kritika is fog róla íródni!
A Perfect Name után némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy Karányi Dani ezúttal kimarad, ezért inkább kószáltunk egy nagyot a camping területén. Egy újabb, étvágygerjesztő pálesz és egy igen tápláló vacsora (gyk: hatalmas karéj sült kolbász) után belehallgattunk a KFT és a Junkies jó hangulatú koncertjébe, valamint tele szájjal énekeltük a Heveny Szívlebeny által lenyomott Cure-klasszikust (Inbetween Days). Kissé későn tehát, de megjött a fesztiválhangulatunk, ehhez csak annyi kellett, hogy ne késő októberi időjárás legyen (na jó, a pálinka is segített). A Thievery Corporation koncertjét néhány szám erejéig figyelemmel kísértük, ám ez a koncert valahogy "nem jött át", így inkább elmentünk megnézni a Balanescu Quartet örömzenélését. Meglepően sokan voltak kíváncsiak rájuk és szívmelengetően nagy sikerük volt, különösen a ráadásban lenyomott Kraftwerk-feldolgozás (Das Modell) aratott nagy sikert. Ekkor már nem volt más hátra, csak a záró nagy attrakciónak szánt Client. A minimál-szintipopot játszó két csaj aztán a fesztivál legjobb buliját nyomták. Tisztességgel eljátszották az eddig megjelent két albumuk legjavát és nagyon szimpatikusan nem tudták hová tenni a viharos népszerűségüket. A Depeche Mode-ból ismert Andy Fletcher által életre hívott lányduó imidzse hideg és elidegenítő, itt viszont egy forró hangulatú, mosolygós szintipop-bulit kerekítettek, a közönség pedig nem bírt elég hálás lenni, még a "Depeche Mode!" bekiabálásokat is visszafogták. Ha nagyon kukacoskodni akarok, talán azt lehetett megemlíteni, hogy a nagy slágereket (In It For The Money, Radio, Price Of Love) meglepően hamar eljátszották, így a koncert végére egy hajszálnyit kifújt a repertoár - de persze ezt én is csak itthon vettem észre, ott - a második sorban - élveztük a koncert minden pillanatát.
Indulás hazafelé - adta ki a főszerkesztő a jelszót, mi pedig iszonyat fáradtan és elnyűtten, de kellemes élményekkel a tarsolyunkban indultunk el az újra eleredő esőben. Még fél füllel hallottuk ahogy a Tankcsapda a színpadon éppen befejezi a Mennyország Touristot és belecsap az Azt mondom állj!-ba, de már egyikünknek nem jutott eszébe, hogy még egyszer bemerészkedjünk a sártengerbe, ami a Nagyszínpad előtt terpeszkedett. Ültünk az autóba, és újra átbeszéltünk mindent - jó volt ez a két nap nagyon. Már csak az kellene, hogy egyszer az életben - talán jövőre? - az időjárás is kegyeibe fogadja a fesztivált. Akkor már semmi nem fog hiányozni a boldogságunkhoz.