Neo @ Művészetek Palotája - III.
NEO koncert
Művészetek Palotája
2005. szeptember 23.
Régóta vagyok már NEO rajongó, és sok mindent megéltem már a zenekarral kapcsolatban, de a Művészetek Palotájába úgy mentem el, hogy itt most valami nagyon különlegesben lesz részem. A koncert beharangozásában ugyanis mindenféle meglepetésre utaltak a zenekar tagjai - noha konkrétumokat nem említettek. Volt szó mindenről, régi dalok új köntösbe bújtatásáról, vendégzenészekről, régen nem játszott dalok újra elővevéséről. Jól hangzott. (Mellesleg itt mutatkozott be a zenekar új session-dobosa, Benedek Tamás.)
Folytatás...
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ha a koncert kezdése alapján kellett volna véleményt mondanom, azt mondtam volna, hogy verhetetlen, hatalmas, egyedi stb. Ugyanis a kezdés nagyon el lett találva. A Rise című dalt már nagyon régóta nem játszotta a zenekar, ez a felállás pedig még egyáltalán nem adta elő ezt a dalt. Ehhez társul egy szenzációs képi világ, a fénytechnika mellé egy szenzációs koreográfia is társult, nem csak úgy ész nélkül használták a fényeket. Fura volt hallani a dalt, amelyet korábban Szűcs Krisztián adott elő, és most Milkovics Mátyás és Hodosi Enikő énekelt. Intronak is beillett a dal, nagyon jó kezdés volt.
A következő négy dal (Explode Your World, World More Real, Diskehad, Wanderson) állandóan a repertoáron voltak az elmúlt hónapokban így ezek nem okoztak különösebb meglepetést. Ugyan az Explode-ban megjelent a színpadon négy rézfúvós, de nem sokat adtak hozzá a dal eredetijéhez. Következett a koncert második meglepetése, amely A Kontroll filmzene album Üldözés című dala volt - azaz mégsem. Az eredeti dal egy instrumentális felvétel, itt viszont dalszöveggel együtt adta elő a zenekar, és itt nagyon jót tett a hangzásnak az ismét színpadra lépő fúvós-kvartett. Mellesleg a dal eredeti változatát sem játszotta még sohasem a zenekar. A következő három dal (Nutman, Eye Tooth, A Freeze Frame Of Mind) ismét két olyan dal volt, amit mostanság gyakran hallhattunk a NEO koncertjein.
Következett egy újabb meglepetés, a Sometimes I Feel Like A Motherless Child. Ez egy tradicionális dal, sokan feldolgozták már, Van Morrison-tól Martin Gore-ig. Milkovics kartárs egy kézi szintetizátoron játszott, legutoljára ilyet a Modern Talkingnál láttam...
A főműsor hátralevő részében ismét olyan dalokat hallhattunk, amiket mostanság bármelyik koncerten eljátszott a NEO. Nagy közönségkedvencek ezek a Scorn Me most talán nem ütött akkorát, mint szokott, Péter nem volt annyira elemében, mint korábban, az Over Space And Time Again és az It's Over Now alatt azonban hozta a zenekar a szokásos formáját.
Ráadásként a Kontroll következett - na ez az egyik olyan dal, ami nagyon kilógott a sorból. Nem igazán illik bele ez a dal a NEO koncertekbe (a másik ilyen a Wanderson), nem is tudom, miért erőltetik.
A második ráadás volt az est fénypontja. Az elején Matykó fényt kért a színpadra, majd leült, mint valami komoly zongoraművész az odakészített ősrégi Elka szintetizátorhoz. Elkezdett valamit játszani, Enikő a másik szintin nyomta, Péter gitározott. Macskazeneként konferálták fel. Aztán szép lassan az Everybody Come On lett belőle, ráadásul a Lastminutes Starriders remix! (Ezt eddig csak egyszer, egy zártkörű koncerten játszotta a NEO, ráadásul akkor még teljesen más volt a zenekar felállása.) De ezzel még nem volt vége, mert jött a harangos rész, amit Matyi egy csőharangon játszott!!! Na ilyet se láttunk még soha NEO koncerten. Hihetetlen hangulat volt, elképesztő!
Összefoglalva a koncertet, kicsit vegyesek az érzéseim. Ha valaki először látta a zenekart, az elképesztő koncertet láthatott, nagyon jó hangzással, profi előadással. Aki azonban gyakrabban jár NEO koncertre, annak kicsit csalódás lehetett a fellépés. Olyan érzésem volt, mintha a négy meglepetésdalon kívül a koncert többi részét rutinból játszotta le a zenekar. Sajnáltam pl. hogy nem használták ki a fúvósokban rejlő lehetőséget, és kihagytak olyan ziccereket, mint mondjuk a The Pink Panther Theme előadása. Jobban örültem volna, ha mondjuk a Diskhead-nek az Ultimate Error verzióját hallhattuk volna - adta magát az akusztikus előadás, de ez is kimaradt. Egyetlen egy régi dal lett leporolva - itt is tudtam volna sok másikat ajánlani. A vendégművészek pedig. Nos, itt éreztem a legnagyobb problémát. A négy fúvos ugyan jót tett azoknak a daloknak, amiben játszottak, de nem igazán tettek radikálisan sokat a koncerthez. Mellesleg be sem lettek mutatva, így legfeljebb session zenészek, nem hagyományos vendégelőadók.
De persze szokás szerint a fanyalgás beszél belőlem, mert ez így is egy szenzációs NEO koncert volt, csak én számítottam valami másra a beharangozók alapján.
josh