Szövegláda

Szokásos kevés sóder arról, amire érdemes szót fecsérelni.

0817

Az utolsó nap sajnálatos eseménnyel kezdődött a Pendulum Live elmaradt, mert a felszerelést szállító kamionjuk balesetet szenvedett a lengyel-szlovák határon. Így a nagyszinpad programját megbontották , és nem jó irányban a The Wombats nem került egyel hátrább, hanem csak fél órával csúsztatták meg, és a Babyshambles-t viszont botor módon előrébb hozták fél órával.
Magukról a koncertekről.
-The Wombats: abszolút hallgatható popzenét játszanak. Az énekes ugyan kicsit hasonlítani akar Robert Smith-re (The Cure) de a dallamok teljesen másak.
- Babyshambles: elvitathatatlan tény hogy Pete Doherty nem csak egy botrányhős, de egyben egy zseni is. Ebben a formációban ugyan annyi a lendület mint a Libertines-ben, és több mint a Dirty Pretty Things-ben. Ezt a koncertet botrány nélkül abszolválta a zenekar.
- Tankcsapda: Lukácsnak még mindig szembe fúj a szél.
- The Killers: A No Photo opció nem tette kellemessé a napomat. Kicsit (sokkal) jobbak voltak mint tavaly, A tömeg ugyan úgy élvezte, én sokkal jobban mint egy éve. Idén a hangosítászuk is rendben volt. Volt ének és basszus ez utóbbiból több is a kelleténél. Voltak nagy slágerek volt Nike reklám zárásnak csak kicsit rövidebb volt mint 80 perc.
- Jose Gonsales igazán bátor dolog volt bemenni a sátorba és igazán nehéz volt kijutni. A W2C sátor csordultig megtelt és együtt ringatózott mindenki a gitárfutamokon. A színes-labdás dalt (Heartbeats) már nem vártam meg.

A nap kihagyott live act-je a Justice volt. Bevallom férfiasan megijedtem a várható tolongástól. És ez a hetedik napon más sok lett volna.

Összességében ez egy nagyon jó sziget volt. Nem baj hogy rövidebb, így is tartalmas szórakozást nyújtott mindenkinek. Külön dicséret illeti a köztisztaság ügyében dolgozókat, mert az eddigi "legtisztább szigeten" voltam idén.



0816

Most érkeztem a holtponthoz tegnap rengeteg helyszínen voltam (akár 4 szer több gyaloglás) és sok mindent láttam. Röviden tehát:
Korai PASO egy kis tömegtorna a szélben. Azt hittem sok lesz nekik a nagyszínpad, de tévedtem a 15 órai kezdés tökéletes volt nekik.
Mademoiselle K - ismét a franciáknak kedveztek, kicsit rockos-punkos-alter lányka a színpadon nekem nem jött be .
Hangmás (MR2) - egyre nagyobb bázisrajongóval rendelkező indie alapvetés.Ian curtisnek is tetszene.
Roisin Murphy - aggódva vártam a Műcsarnokos szereplés után, de kellemeset csalódtam most inkább nem díva volt. Kicsit hallgattam, mert tetszett (mindamellett hogy nagyon ütöttek a mély hangok).
Fish!(W2C) - Hibátlan koncert, tökéletes közönséghergelés, talán kaphatnának egy későbbi időpontot is.
The Trousers(MR2) - Paradigma váltás, létszám csökkenés, és sajnos a közönség érthetetlen távolmaradása.
EZ Basic(MR2) - Sajnos megsínylették az előző zenekar kevés nézőjét, és az elején nehezen állt össze a koncert de a végére beindultak.
Sej Tankian - Politizálás, érzelmes dalok, Serj kiéli azokat a zenei igényeit, amelyek nem férnek bele a System Of A Down-ba. Összességében azt kaptam, amit vártam.
30Y(MR2) - Életem egyik legrosszabb 30Y koncertje. Siettek a fiúk, hamisak voltak, a tinibázis megint lehangolóan viselkedett.
R.E.M. - A Sziget koncertje kétségtelen, vitathatatlan, egyszerű közvetlen kiállás, régi klasszikusok, új dalok felváltva, és néhány megasláger.
Heaven Street Seven(Arany Ászok) - A magyar R.E.M.
Adam Green(W2C) - New York esszenciáját hozta budapestre.
Másfél és Gaya(W2C) - Pszichedélia és világzene metszésében.

Szolg Közl. Hajnalban bealudtam úgyhogy a videók most indultak felfelé.. KB 16 órára lesznek fenn.


0815

A pénteki napot lightosra terveztem de nem az lett. A nagyszínpadot csak a Ziggi & The Renaissance Band és a The Cribs er(l)ejéig látogattam meg. Ellenben a kora délután már a Nemjuci zúzott a W2C színpadon. De igen is Juci az aki minden műfajban megállja a helyét legyen az kuplé(Budapest Bár) Elektro(Zagar/Anima) vagy rock (Nemjuci/Kispál és a borz). Egyből ezután a szintén itt a nyíregyházi punkok az utóbbi időben kissé populárissá vált Alvin és a mókusok izzasztotta a sátor közönségét. Később Brisa Rochhé előadásába néztem be és megállapítottam, hogy ő a francia Björk. Átballagtam a közeli MR2 színpadhoz ahol már a Balkan Fanatik pakolta fel a hangszereit. A felállásában megújult csapat (Új énekesnő - Szonja) tánctérré alakította a szabad teret. Egy órás táncoltatás után Várpalota első számu popcsapata a Vad Fruttik vették át a színpadot. A rádió által rengeteget játszott dalokon kívül néhány új számot is eljátszottak. Közben a szél is feltámadt, ami elfújta a kánikulát a szigetről. Ekkora más a W2C sátorban is elfogadható hőmérséklet uralkodott hogy megnézzem a nap koncertjét, a kanadai Danko Jones-t. Lehengerlő kemény rockot játszik, kicsit merítve a Metallica lendületéből és a Nirvana nyersességéből.

0814

A csütörtöki meleg napon az Egyesült Államok elnökeivel kezdődött a műsor. A 90-es évekből előkerült grunge zenekar a tűző nap ellenére szép tömeget mozgatott meg. Ezután a svéd Millencolin hergelte a deszkás punkokat mivel annyira nem a stílusom a Jacked legénységét látogattam meg. A fehérvári srácok a szembe tűző nap ellenére teljes bedobással zenéltek. Az egyes számú állandó nagyszínpados Kispál és a borz után a leedsi Kaiser Chiefs csapott a húrok közé. Az elején bakizva induló koncert (Bukarest hello) a végére igazán élvezhetőre sikeredett. A koncert végére hirtelen nagyon hirtelen nagyra nőtt a közönség, rengetegen voltak kíváncsiak az űrkovbojra. Sajnos ez engem nem érdekelt inkább leültem kicsit pihenni mert 11 kor a Kraak & Smaak holland elektro csapat kezdett. Fergeteges hangulatú koncert sikeredet a W2C oldalán folyt a víz. Majd a nap csalódása a sajnálatosan félbeszakadt Neo következett. Minden előzetes jel rosszat sejtetett, elvel 3/4 órás késéssel indult a dolog és a hangbeállás alatt a mikrofonok visszafogottan szóltak. A moncert kezdetén eltűntek a mély hangok és szinte csak az szólt ami a gépről jött. Sajnálatos mert a srácok nagyon készültek a koncertre.

0813

Az első nagyüzemi napon a hőség a legnagyobb ellenség. Árnyékban 34 fok volt és a por masszívan rakódik az ember tüdejére. Kora délután az Anti-Flag pop-punk banda kezdte a nagyszínpad programját, eléggé egysíkú műsoruk után a New York-i art-pop banda az MGMT kezdett az előadásába. Véleményem szerint a közönség állt nézte, de nem értette. Utána egy 30 másodperces fotózási lehetőséget használtam ki Alanis Morisette sajtótájékoztatója előtt (igen vicces volt, bejött meghajolt majd az említett idő után megköszönte és kiment). Magát a koncertjét 100%-os erőbedobással énekelte/gitározta végig. Igazából az utána következő The Kooks is oda tette magát, de a két-albumos zenekar és a kanadai énekesnőt felcseréltem volna. A britek elsőre lejátszották legnagyobb slágerüket, ami nem sok jó sejtet. A közönség is fogyatkozott a kora esti koncerthez képest. Az éjszakát a kibővített Wan2-Converse sátorban folyattam ahol mindent megoldottak a szellőzésen kívül. Egy amerikai rap csapat a Deliquent Habits kezdett 11-kor első mozdulatként kiosztottak a közönségek 6 üveg tequilát, amivel megteremtették a buli alaphangulatát. A szellőzési problémát a közönség is észrevehette, mert az eddigi években folyamatosan teltházzal üzemelő programhely alig félházon pörgött. Közben az MR2-nél megnéztem milyen lemezeket pakol az brit-pop koronázatlan magyar zenekara a Heaven Street Seven. Visszatérve a W2C sátorhoz az idei sziget első leszabályozott koncertjén vehettem részt, ugyanis a Zagar második szám vége felé a limiter durván lehúzta a hangerőt.


0812

A nulladik napi móka nem az én műfajom. Az apuka hátán felkapaszkodott énekelni egyáltalán nem tudó Lauren Harris, akinek egy vidéki művházban lenne a helye nem a nagyszínpadon, 30 percet játszott. Fél óra átszerelés után kezdődött az igazi nagy durranás amire, amire minden metálos várt az Iron Maiden. Az alap színpadkép egyiptomi hatású a sárga színak domináltak, a kontrol ládák még a 80-as évekből lettek elmentve. Az egész előadás operai jelleggel bírt óriási díszletek mozogtak a színpadon, pirotechnika színesítette az élvezeteket. Szakértő ismerősök szerint főleg a slágereket játszották (Run to the Hill, Number of the Beast). Egy biztos az egy négzetméterre eső Iron Maiden pólók száma rekordot dönthetett.

0811

Magyar dal napja Az idei Sziget tribute, vagy jutalom napja, de érzésem szerint jutalmat, a színpadon szereplők kapták - végre nagyszínpadra kerülhettek azok az előadók, akik érdemei elismerése mellett sem kerültek volna oda soha. A közönség egy magasztos hangvételű slágerfesztivált kapott. Az egyes számú bohóc Novák Péter - aki mindamellett, hogy a 90-es évek legszebb balladáját jegyzi - mégsem énekesként, hanem műsorvezetőként vezényelte le az eseményt.
A fellépőkről nincs kedvem rosszat írni, így inkább csak a fénypontokat említeném:
- A nyitány Szomorú vasárnap az első világhíres magyar dal.
- Budapest Bár minden felállásban a legjobb formájukat hozták.
- Ludditák vidámra vették a figurát és tiszteletet adtak az Underground ősőknek
- Lukács Laci az egyszerű dalával.
- Harcsa Veronika csak egyszerűen a hangjával.
- A Csík zenekar és Lovasi András az egész rendben volt de érdekes lett volna ha Kiss Tibi is beszáll a végén a saját dalába énekelni.
- A Quimby , nem tud hibázni.
- Ruzsa Magdi acapella
- MR2 válogatott (Likó Marcell Harcsa Veronika Péterfy Bori Kardos-Horváth János)

A szigeti közállapotokat mi sem jellemzi jobban: este 8 kor elindultak a kolbászsütők és a szag/illat beterítette az egész nagyszínpad előtti teret, valamint az esemény után lakossági tuc-tuc szólt minden -már üzemelő- vendéglátó egységnél.