Kevés szöveg...

Szubjektívánk a napi eseményekről... Itt senki sem számíthat semmi jóra - mindenkit kiosztunk.

08.14.

Nehéz dolog egy hét után recenziót írni. Az embernek minden baja van. Kijön a megfázás amivel eddig nem törődött, fájnak a végtagjai (fotósnak a válla amit a szerelés húzott egy héten át). Akkor az utolsó napról: érkezéskor egyből a Zúzdánál kezdtem, ahol is egy régi ismerős zenekara az Angelus zúzott. A napi program borult mert Chris Cornell megbetegedett így helyette a többiek játszottak kicsit eltolva és kicsit többet. Az Eagles Of Death Metal ijesztő neve ellenére igazi west-coast rockzenével és néhány feldolgozással örvendeztette meg a közönséget (pl.: a Brown Sugar a Sotnes-tól). Az Alvin és a Mókusok hozta a tőle elvárt punk életérzést (lásd videók). Majd még egyet tekerünk az energia gombon és az "éneklő" színésznőt tekintettem meg aki 36 évesen is annak a szexi vampnak látszik mint ami 21 évesen volt "A" (mindenki tudja a címét úgyhogy csakazért sem írom le melyik, bár én utoljára a Darwin díj címűben láttam és abban is fantasztikus volt) filmben volt. Itt meg mindent elkövetett, hogy ellensúlyozza a péntek délután óta elég gyengén muzsikáló nagyszínpadi hangcucc beteg megszólalását (Történt ugyanis, hogy a The Chemical Brothers úgy megkínálta a berendezéseket, hogy azóta sehogyan sem akartak jól szólni). A közepénél elvonultam vacsorázni (indiai volt a terv lásd Gasztro rovat). A nagyszínpad záró eseményére már rég óta vártam. A két évvel ezelőtti bécsi U2 elő zenekaraként pont a Live8 miatt nem ők léptek fel. Szóval nekem kellemes estét szerzett a Las Vegas-i quartett gitárpop szeánsza. Egy stílusos de nem túl hivalkodó westernre emlékeztető színpadképpel jelentek meg. Eleinte azt gondoltam, hogy hamar elpuffogtatják a slágereiket, de okosan beosztották és a végére is jutott ugrálni való.(A koncert élményt egyetlen apró momentum zavarta meg, amikor is egy igénytelen német p!csa két szám között fogta magát és nyilvános vizelésbe kezdett. Értem én hogy szigetfeeling meg minden, de ennyire nem kellene lealjasulni, végül is vendégségben van itt.) Visszatérve a Killersre igazán fantasztikusan hozták a bulit. A második ráadásként megismételt When You Were Young egy évre elbúcsúztatta a nagyszínpadot. 11-órakor a dunabeat vette kezdetét. A nagyszínpad elől a legtöbben ide tódultak be, így egy teltsátras koncertnek látott neki a Heaven Street Seven. Eljátszottak minden slágert a Szívtől Dél-Amerikáig. Közben az MTV is ide helyezte a Welcome Gulyás partiját mellyel az Októberben induló magyar adást voltak hivatottak reklámozni. Szigetzárásnak a Hiperkerma elejét néztem meg, majd lassan kifelé bandukoltam a K-hídon. Néhány megállapítás : annyira sok a külföldi látogató, hogy a büfések angolul vagy németül szólnak hozzád. Nem elég hogy sokan vannak, igen csak szemtelenül viselkednek, és erősítik bennünk a provinciális érzést. A két napos intenzív eső ellenére kevesebb volt az agyagos sár, mint valaha. A szeparéban zsúfoltság volt, a slepp túl nagy. Dicséret illeti a köztisztasági dolgozókat és mobil-illemhely szervezőket, mert kezd európai színvonalúvá válni ezen a téren is a fesztivál.

08.13.

Nem nagyon akartam a 16:30-as német Sportfreunde Stiller-t megnézni, de ha már egyszer ott voltak, akkor miért ne? Ellenben a Hippikiller-re már célzottan mentem minthogy a zenekar tagjaival jó viszonyba vagyok. A kora délutáni időpont azonban nem tett jót sem a fotózásnak, sem pedig a koncert nézőközönség nagyságának.!!! (chk,chk,chk) a név, amitől behülyül a Google ha megpróbálsz rákeresni, de maga az együttes innovatív és látványos rockzenét játszanak. Az egész nap legkarizmatikusabb énekesével is ők bírtak ezen a napon...a nagyszínpadon, mert a Wan2-n ekkor kezdett a Vad Fruttik ahol Marci is kitett magáért. Érdekes megemlíteni hogy az volt a Vad Fruttik első Szigetes koncertje. Egy biztos pont a Szigeten az hogy a Tankcspda jó koncertet ad, idén ez a biztos pont este 19:45-kor volt. Áradozhatnék hogy mennyien voltak, hogy mennyire profik a srácok, hogy Lukács Lacinak mindig szembe fúj a szél… A fotósuk (azt hiszem a sajátjuk, de ebben nem vagyok biztos, csak abból következtetek, hogy semelyik más koncerten nem láttam dolgozni) igazi suttyó módjára az első 3 szám alatt beállt középre, a színpad előtti emelvényre és visszafelé vigyorgott a többi árokban próbálkozó fotósra. Úgy felidegesítettem magam hogy inkább el is mentem és az igazi Szigetlakókat. Izlandról érkezett a GusGus zenekar. Nevük és zenéjük nem volt ismeretlen számomra, több remixet is készítettek a Depeche Mode Only when I lose myself számához. Az azóta eltelt 10 év alatt csiszolódtak éretté vált a zenéjük. A felállásuk is igen érdekes volt: a két elektronikus állvány mögé bújt fiú és 3 énekesnő. És mos jöjjön a feketeleves: A mindenki által várt és magasztalt Tool-ról kellene írnom, de nem tudok semmi jót. A beígért nagy látványosság sehol, egy közönségének - mint azt egy szakembertől megtudtam koncepcióból - az egész koncerten háttal álló énekes, 2 nem mozgó gitáros, és egy nagy molinó elé kivetítőkön Windows Mediaplayer vizualizációra emlékeztető vetítés. A zene maga a viszonyokhoz képest jó volt, de ez nem nagyszínpadi produkció így. El is mentem a Wan2-ra Hyper-re. Őket régebben egyszer már láttam, akkor sokkal punkosabbra vették a figurát, most inkább a szebb hangzásra koncentráltak. Majdnem végig néztem és a napot a Roy és Ádám trió fotózásával fejeztem be.

08.12.

Ma egy videós napot tartottam majdnem mindenről készült mozgókép, úgyhogy ma tobzódás van. A Babylon Circus-ra csak unalomból mentem ki fotózni de 3 szám után ott is hagytam. A Londonból új dobossal hazatérő The Puzzle már sokkal jobban érdekelt, de itt se m maradhattam sokáig mert a Razorlight (szintén Londonból) már behangolt. Kellemes gitárpop témákat játszottak kifejezetten látványosan. Ismét vonulás és a Challenger In Pieces már játszott, és még Bodrogi Andris is előkerült bár csak énekelt a színpadon. A Sinéad O’ Connor koncert eléggé csendesülősre sikeredett de még mindig csodás hangú és karizmatikus előadó, bár kis pocakot eresztett, ha jól figyeltem. A Faithless jeleskedik abban hogy ők léptek fel legtöbbször headlinerként a Nagyszínpadon, ez volt a 4.alkalom. És hogy miért? Mert másfél- két évente kihoznak egy nagyszerű táncolható és mégis elgondolkodtató lemezt. És mert a magyar közönség zabálja őket. ha már a brit nem (egy ottani fesztiválon kora délutáni sátras koncerten 90-en nézték őket – összevetésként ennél nagyobb volt a Ch.I.P közönsége 18:30-kor a Wan2 színpadon). Mindenesetre megint egy jó hangulatú Faithless-en vagyunk túl. A Fun-da-Mental is volt már fellépő a Szigeten, de akkoriban nem volt ennyire háború-ellenesre kihegyezve a műsoruk, melyet legjobban ez a mondatuk jellemez: If you see I wear like this (a turbánra mutat), I’m not a Terrorist. Végezetül a Másfél koncertjébe hallgattam bele (lásd Angyaltojás 2.0 videó), de sajnos a végére, ahol a meglepetésvendégek jöttek volna, már kifelé sétáltam a K-hídon. Majd elfelejtettem a Magyar MTV Welcome Gulyás Partyt tartott a Wan2 mellett ahol is októberre ígérték a csatorna indulását és gulyásleves osztogattak.

08.11.

4 után értem kiköszönhetően az esőnek és a nagyszínpadhoz vezető úton megálltam a Volt terasz előtt, ahol Ákos volt a délutáni meghívott vendég. Az eső elől bemenekült közönség elég változatos és vicces kérdést tett fel neki. A The Rakes igazi brit-gitár-pop zenekar, angolok, szellemesek, és kellemes hangulatot teremtettek. Kozma Orsi volt a következő (lásd napi videók) ahol megint Ákosba botlottam (nem véletlen, hiszen Orsinak Szakos Krisztián írja a zenéjét aki Ákos zenekarának oszlopos tagja.) A The Hivest csak Pazar pozőrnek hívom de a zenéljük és a színpadi megjelenésük alapján ez a két szó a legmegfelelőbb rájuk. A Sziget második elmaradhatatlan koncertje a Kispál és a Borz. Megvallom nem vagyok a rajongójuk, kinőttem már abból a korból (meglátásom szerint a Kispálnak konstans a közönsége 14-18éves fiatalok, ellentétben az olyan zenekarokkal mint a Rolling Stones vagy a Depeche Mode akikkel velük öregszik a rajongótáboruk). Mialatt a BackStage-ben ültem ismerőseimmel Ákos ült le az asztalunkhoz, és jó kedélyű beszélgetés alakult ki, és ígéretem szerint egyetlen mondatot idéznék belőle: "Majd akkor esek le ha én le akarok esni!". A Nine Inch Nails következett. Fergeteges koncert volt és az időjárás is igazán alájuk játszott (borongós szemerkélő esővel). Nekem az eleje kicsit mesterkéltnek tűnt a rövid hajú 164 centis Trent-től , de a végére teljesen átjött az üzenet. A záró Hurt pedig ott van nálam a minden idők Top10 dalai között. Ezután az este legszebb koncertjére igyekeztem a belga Hooverphonic-ra. Igazából nem is a látvány érdekelt itt hanem becsuktam a szemem és élveztem a hangokat.

08.10.

Gogol Bordello az az előadó, akit nem szabad kihagyni. Látványos, lelkes és tudja. hogyan kell egy kora délután órában felrázni az ébredező szigetet. Sajnos ez egy olyannap volt számomra, hogy a terv szerint fél óránként kellett oda-vissza ingáznom az Est színpad és a Nagyszínpad között így, a második állomás az indie napon a Trousers volt, akik a Berlini fesztivál után itt is megmutatták milyen a Stoner rock. Ezidőben a francia tecno-guru Laurent Garnier hangszereit gurították már a nagyszínpadra. De ezt egyébként sem terveztem sokáig nézni így vissza a magyar indie zenekarokhoz: a közös taggal rendelkező Supersonic és EZ Basic után újabb séta és Alissa Moore-t néztem végig. Kedves Moog zenekar bocsi hogymost nem készült fotó, de a lány nagyon tud énekelni és az MTV kompatibilis sztárok közül Pink a kedvencem. És akkor a feketeleves: A Madness szerintem egy legenda-rombolást végzett, de mások (Szűcs Krisztián HS7) szerint egy tisztes iparos hakni volt. Valahogy nem éreztem azt, hogy ott van a színpadon az aki a Fouse of Fun-t írta. Nem terveztem, de belenéztem a Cassius-ba és nem csalódtam, terveztem de az éjjeli eső megakadályozta hogy a Neo-t megnézzem, így 10 év után először nem voltam a Neo Sziget-i koncertjén.

08.09.

A csütörtöki nap igen vizesre sikerült az első esőben magam is eláztam. A kora délutáni zenei felhozatal azonban feledtette velem ezt a zavaró tényezőt. A Kaizers Orchestra nevét ezelőtt nem hallottam, de ezek után meg kell hallgatnom a lemezeiket. Alapvetően rock zene lenne ez, de keveredik benne minden amitől Európa az ami. Egyik ismerősöm szerint cowboy-cigányok, mások szerint ők játsszák norvégia balkáni ritmusait. Ezután a második eső alatt a Gentleman and the Far East Band játszott reggie alapú zenét az ázó tömegnek. A fél nyolcas The Good The Bad and The Queen teljesen elvarázsolt. Egyszerűen lassú tempóban minimális dobokkal, olyannak hatott mint ha az 1900-as évek elején Londonban sétáltam volna. Soha sem gondoltam volna hogy egy ilyen koncert így le tud kötni. 9 óra után a Kraftwerk The Mix lemezének hangjai alatt alakult át a nagyszínpad vegyi üzemmé. A testvérek minden megtettek hogy a savak és lúgok legdurvább dózisát kapjuk meg. Az első perctől az utolsóig végigtáncoltatták a közönséget. Pár éve is ezt tették a Mogyoródi hegyoldalban és most is a nap koncertjét adták. Levezetésnek belekukkantottam az IAMX koncertjébe, nagyon érdekes és üdítően új zenét játszanak, majd egy magyar blokkal fejeztem be a napot, sorrendben a Balkan Fanatik Varga Zsuzsa és végül a Station U2 estjét látogattam meg.

08.08.

Az első nap mindig az összehasonlításé, mi változott, mi maradt, mi az újdonság. Az első az hogy akadálymentes a beléptetés. Néhányan isszák az otthonról jött italukat a bejáratnál de egyébként gördülékeny a bejutás. Valahol azt olvastam hogy a reklámok netovábbja a kincses ládának öltöztetett bankautomata, de nekem tetszik (remélem a Toi-Toiokat nem kezdik feldíszíteni). Aztán itt ez a VIP terület amelyet idén a Szeparé üzemeltet(ami jó), így boldog boldogtalan ott lebzsel (ami nem). Itt próbált interjút adni a Mando Diao és a Nitzer Ebb is - csekély sikerrel. Maga a koncert mindkét esetben egy nyitónapinak megfelelően alakult, gyenge kezdés után egészen elviselhető performanszok. A közönség is ennek megfelelően lassan szivárgott a nagyszínpad elé. A Quimby-n már nem lehet túl sok fogást találni, hozták a szokásos szigeti formájukat. A 30Y viszont kiverte a biztosítékot (vagy a Manu Chao volt az?) Mindenesete 2szer is elment az áram, ami az első napon igencsak aggaszó. Beck Zoli megoldotta a helyzetet és akusztikus gitárján elénekeltette a közönségével a Sötét van c. szerzeményét. Visszatérve a Manu Chao-ra elviselhetetlen embertömeget találtam, ami felettéb aggaszó a holnapi napra nézve. Majd ugyan ezt az Unkle-nél is. Majd a Yonderboi and the kings of Oblivion zárta a napot és adta a nap koncertjét.